Ívfény Múzeum
A Kollekció Eredete a Múzeumalapítástól
Az anyaggyűjtés legkorábbi adatai a Wirtl Walter-féle gyüjteményre utalnak. 1945-ben, az ostrom elől Budapestről uszályon szállították el a beládázott kollekciót, mely BÉCSBEN, a Dunán, bombatámadás áldozata lett. A kollekció itthonmaradt kisebb, kevésbé értékes részét az Elhagyott Javak kormánybiztosa (Dr Vadnai nevű) államosította a Torockó utca 4 sz. alatti villában, 1946.XII.10-én, sorsuk ismeretlen. A hirmondóként maradt tárgyak a CSOBÁNCZHEGYI ARMIDA KASTÉLYBA kerültek, ahol az 1988-as kirablás, majd gyujtogatás és az azt követő robbanás után csak a raktárban és restaurátor-műhelyben maradt anyagok menekültek meg. A múzeum már szétégett darabjainak javát az úton-állók lopták el, amivel már nem bírtak, az egy hatalmas gödörbe került a „veszélymentesítés” nevű közhelyes ostobaság hangoztatásával (elhantoló: Szalai Kázmér). A jelenlegi múzeum területén, a fészerben talált, másoknak értelmezhetetlen elektrotechnikai anyagokkal indult ismét újra a gyűjtemény. Az elkeserítő történet jól példázza azt a viszontagságsorozatot, mely a múzeológiát(is) sujtotta/ ja, kiváltképp Magyarországon. A Postamúzeum 1986 évi ostoba selejtezésekor (selejtezésre javaslatot tevő: Kozma Gyula, igazgató: Prágai György) a Béke úti MÉH telepről is származnak tárgyak a jelenlegi kiállitásban, azonban a megmentett tárgyak és dokumentumok többsége elégett a már említett múzeumtűzben.
A Közlekedési Múzeum 1972-es évi barbár selejtezésekor (igazgató czére béla,titkárnő: kubinyiné, szállító: monostori jános, művezető: lázár istván) a TATAI úti raktárból mindössze egy gőzgép hajtókarja tekinthető meg (ennek is vannak ívfényes vonzatai), minden más a kohókban, vagy Csobánczhegyen elpusztult.
A ma látható kiállítás tárgyainak eredete:
A Budakeszi, Skót utcai áramátalakító helyiségben berendezett kiállítás, az 1996 - ban itt talált anyagokon kívül ívfénnyel foglalkozó könyvgyűjteményt illetően néhány kötet kivételével külföldről vagy aukción vásárolt. A tárgyi gyüjtemény döntő többsége külföldi árverésekről származik. Néhány tárgy a múzeum restaurátori műhelyének munkájából származik olymód, hogy egy tárgyat helyrehoztunk, majd egy duplum példányt megkap- tunk a munkánkért. (pl. a Debreczeni ívfényes anyag így került hozzánk). Ajándékozással kaptunk színházi ívfénylámpát a volt Közlekedésgépészeti Szakközépiskolából.
A múzeumnak életet adnak a régi, újra üzembe helyezett, működő berendezések: ívlámpák, gőzgépek, mótorok, vetitőgépek, műszerek. Az egykori áramátalakítók részét képezte az iroda. Annak ellenére, hogy a gyüjtőkörtől való eltérést jelentette az iroda rekonstrukciója, mégis e munkával is foglalkozunk, hiszen alig maradtak fel historikus irodahelyiségek. Itt tömegével láthatunk olyan tárgyakat, melyeket a „csúcstechnológiák" piaci rabságban sinylődő tömegcikkgyártó üzemei képtelenek ma újra előállítani. A gyűjtemény e sectiójában szép sárgaréz és bronz öntvényekben gyönyörködhetünk, ha megnézzük az írószertartókat, levélosztályozókat,pecséteket,lámpákat, ezüst tollakat és graphit töltőceruzákat iratkapcsolókat. Elgondolkoztató az emberöltővel ezelőtt készült öntött iratlukasztója mai hitvány műanyagbetétes lemezsajtolmánnyal összehasonlítva. Láthatunk itt mechanikus számológépet, porzót, klasszikus irógépet, logarléceket, szárazpecsétnyomót, speciális szerkesztőkörzőket, melyeket a világháborúk előtt használtak.
Egy régi lakat, az ingaóra,az egzotikus,két tenyrérnyi öntött alapú, strasszal diszített csengő-nyomógomb, a hozzá tartozó historikus elektomos csengő, egy majd százéves tűzoltókészülék, vagy a múzeális sziréna nem tartozik az ívfény-gyűjtőkörbe, de az iroda bemutatásának teljességéhez igen- hahogy a régi telefonok is. (CB10,CB24) A vezetékek fektetésekor, az áramátalakítók telepítésekor kaptak szerepet a kiállítás geodéziai műszerei: a theodolit (mely ívfényes háromszögelésre alkalmas feltéttel is rendelkezik), Majzik háromszögek,szögfelrakók stb.