A repülés és az ívfény kapcsolata roppant izgalmas. Elég csak a léghajózás késői szakaszára gondolnunk, midőn a Németországból London bombázására induló léghajókat a tenger felszínére vetített ívfénnyel irányították. A leszállósávokat többnyire teherautókra épített ívfénylámpákkal tették láthatóvá éjjel, az első világháborútól egészen az ötvenes évekig. A komoly léghajók orrára mindíg tettek reflektort, ami a hidrogén közelsége miatt egészen bizarr lehetett. Kiváltképp fontos volt ez a sarkkutató léghajókon, ahol a  fény jól visszaverődött, megkönnyítve az éjszakai térképfelvételeket és tájékozódást. A világitótornyok sokat segítettek az első világháború után induló léghajós és repülős Atlanti/Csendes óczeáni repülésnek, akár a léghajóknak (Hindenburg, Graf Zeppelin stb), akár a repülőknek. Szomorú, de technikatörténetileg fontos a két világháború ívlámpáinak szerepe a légvédelemben! A tíz kilóméter magasságba is felvetülő fény a légvédelmi lövegek computereinek adott irányszög-adatokat, midőn a (többnyire bombázó) repülőt megvilágította. A repülőgépből a mótort kiemelni igazán egy nagy undor. Így a megszakítókalapács,szeleputánállítás,porlasztó-ellenőrzés roppant preciz és kényes  munkáit éjjel is el tudták a gépen végezni az ívfénylámpa fényénél, a kifutópálya mellett. Gondoljunk csak az Angliai Légicsatára, midőn a gépek azonnal fordultak mindkét félnél.

​

Akit bővebb információ érdekel (AN-2, BÜCKER, GERLE, GÓBÉ, PO-2, stb. gépekkel történő szerelésekről, meleg helyzetekről, repülésekről) az masszírozzon rá a billentyűkkel az alábbi linkre:

https://www.facebook.com/budakeszi.utczamuzeum.9