Ívfény Múzeum
A Múzeum Különösen Egyedi Tárgyai
A Múzeum birtokolja a Földgolyó egyetlenegy működő köztéri ívlámpáját, melynek meg van a kapcsoberendezése, mérő műszerei és eredeti Ganz gyártmányú (1895-ben készült) áramellátó berendezése.
Az első világháború alatt Angliát súlyos légitámadások érték. Előbb léghajók, később pedig többmótoros óriás-repülők bombázták. A háború utáni ujjáépités során sok helyen a sitt alól nem távolítottak el mindent. Egy LONDONi építkezés alkalmával találták meg múzeumunk néhány érintetlen plombájú ívlámpáját. Ezeket árverés során vásároltuk, s nagy büszkeségünk, hogy fordítottunk a mai szokáson: nem nyugat felé távoztak értékeink, hanem pont ellenkezőleg történt. A lámpa további értéke, hogy Budapesten, a szocializmus alatt Klement Gottwaldról elnevezett üzemben a Széna téren hasonlót gyártottak sorozatban (az egykor világhírű világhírű, de elpusztított üzem helyén ma bevásárlóközpont van).
Ívlámpák
Az autómobilok iránt érdeklődőknek nagy csemege néhány ősgyertyánk, melyeken az ívkisülés tanulmányozható. Az első világháború előtti időkből kevés ilyen ép gyújtógyertya maradt fennt.
A rádióhullámok felfedezésének időpontjában létezett egy ma már elfelejtett eszköz/passzió: a viharfigyelés, melyet a detektoros rádióhoz hasonló eszközzel végeztek. A Múzeum gyűjteményében van egy ritka típusú példány: az un. variométeres detektoros gép.
Az ívlámpák áramellátó berendezései közé tartoztak a régi gőzgépeken kívül a lokomobilok és belső égésű mótorok. Gyűjteményünkben e sorok írásakor áll restaurálás alatt a pont száz éve készült MEB mótor. További érdekessége, hogy magyar gyártmányú (HSCS). E mótor felhasználásával tervezett egy historikus áramfejlesztő építése; e sorok írásakor a műhelyben van egy századfordulós dynamógép, egyéb kiegészítő felszerelései (kapcsolótábla,műszerek,szigetelők stb.) pedig raktárban.
Az áramátalakító-ház irodaberendezései közül megemlítendő a „tekerős" számológép, régi bélyegzők, ezüst tollak, mélynyomó pecsét, írógép,- grammafon, gyöngyház-biegelőkés, porzó.
A fából készült logarléceket az ohm-törvény átszámításaihoz, az ívfény-szenek árambeállitásaihoz használták.
Az áramátalakító épület utcai homlokzatába süllyesztett a működő ívlámpa egyenáramú (HAJÓS-féle) mótorgenerátora. E sorok írásakor felújitása már kész, de még a dynamója a műhelyben van. Magyarországon stabil,működő mótorgenerátor csak a „FERENC” áramátalakítóban (Népligetnél) látható, de ott is csak lassított fordulaton jár, áramot nem termel. (Érdekesség, hogy az ottani doku- mentációs tárban van a mi mótorunk egykori leírása!)
E mótorgenerátorhoz tartozik a szintén évszázaddal ezelőtt készült szellőztető mótor is! E mótoron jól tanulmányozhatjuk azt a tökéletességre való lelkiismeretes törekvést, aminek a nyomait is alig találjuk meg bill tárgyainál! Nevezetesen a mótor külön zsirzószelenczével ellátott, öntvényein növényi ornamentika látható, de még a hűtőnyilásai is alakosak.
Az emeleti századfordulós (gyár) ablakba épített „MARELLI" ventilátor az ablakkal egyidős, a régi, 110 voltos hálózatról működik.
Ipartörténeti és esztétikai érdekesség az ívlámpa-műhely tömérdek megmaradt szerszáma, melyre jórészt az áramátalakító fészerben találtunk rá. Közülük kiemelném a fabetétes, de kovácsoltvasból készült csavarhúzókat, a szintén fa-nyelezésű franczia-kulcsot, a régi menetvágó szerszámokat, a (Trianon Előtt) Rimamurányi Vasmű villáskulcsait, a vezeték-szigetelések leégetéséhez használ benzines öngyújtókat, az ívfénylámpa-tükrök tisztításához használt, eredeti csomagolású csiszolóport, fadobozos ,,békebeli’’ gyufákat, azokat az átlapolt csuklójú fogókat, melyek előállítására a piacgazdaság genetikailag képtelen, a régi tűzi - forrasztó . készleteket, az ívlámpa szénporszennyeződését kifúvó dugattyús, kézi fújtatókat, az első világégés előtt az autók tartozékának tekinthető keresőlámpát, mely accus műhely lámpaként volt használva amikor az ívlámpák hálózatát lekapcsolták karbantartás miatt. A régi sublernek még a bőr tokja is megmaradt. A műhely mérőeszközei majdnem önálló gyűjteményt képeznek, és mivel használatban voltak, ezért e sárgaréz, faremekművek, majdnem mind működnek is. A múzeum visszaállított, emeleti, századfordulós eszközökkel berendezett műhelyében már helyükön tanulmányozhatók a műszerek, a satuk és a kézi, öntöttvas, asztali fúrógép. A műhely még az ívlámpák letűnése után is egzisztált, mutatják ezt a két világháború közötti aluminiumházas kézi marógépek, fúrógépek.
Az ívlámpa-műhelyben a telefon kiváltképp nagy megbecsülésnek örvendett, hiszen a sötétben minden emberi cselekvés megbénult, akár a színházban, akár a moziteremben, vagy a légvédelemben avagy a tengeren-ha a világitótorony elsötétedett. A régi (Csobánczhegyi) múseum mind az ötven fa-tokozású telefonja megsemmisült (pár összeolvadt, kevésbé értékes, vasházas roncs maradt csak, ezt majd a „múzeumtörténet" tárlóban fogom bemutatni. A CB 24-es telefonkészülékből elég sok fennmaradt, de nagyon ritka az a példány, melynek a kézibeszélője eredeti, s különlegessége, hogy eredeti villámvédelme is van! Az Ívfény Múzeumban őrzött példány ilyen. Igazán az LB 10-es készülék időrendben az ívfényhez megfelelő- de ilyenünk is van.
A Siemens-Halske művek (akik ívlámpa tekintetben is jeleskedtek), az ívlámpák áramellátásáról is gondoskodtak a Felten és Guillaume cég mellett Magyarországon. Ez a tevékenységük még gyűjtői körökben sem ismert. Ezért jelent nagy értéket a föld- és zárttermi kábeleiket bemutató fa tábla, felmetszett vezetékdarabjaikkal.
Becslésem szerint a tizes évekből való.
Az ívkisülés az orvosi kultúrában is szerepet kapott. Kvarclámpánk bizonyíték erre. Azonban az ívkisülés lehet hátrányos is. Erre is adunk példát az orvosi elektroforézis készülék kapcsán, mivel az irridium megszakítók üzemét a folyamatos szikra zavarta. E nagyfrekvenciás készüléknek a századfordulón nagyon komoly kultusza volt, de a mai gyógyászatban is alkalmazzák.
Ha a múzeumból egyedül a GANZ gyár 1895-ös készítési idejű transzmittere maradna meg, akkor is technikatörténész- ótvarász körökben fennmaradna emléke. Az öntöttvasházas gép ma is jó egészségnek örvend, és a bemutatókon az utcai ívlámpa áramellátását biztosítja. Értékét külön növeli egy börkötésű 1906-os datálású, képét, leírását tartalmazó dokumentum, valamint egy 1910-ban kiadott kötetünk is tartalmazza fényképét.
A márvány-házas erősáramú berendezések a világon mindenütt bontásra kerültek. Ezért kell megbecsülnünk az áramátalakító falára erősített fokozatkapcsolót, mely a századforduló terméke.
Az áramátalakító legfontosabb műszerét, az ampere-mérőt úgy kellett a elhelyezni, hogy bárhonnan is látható legyen. Ezért nagyon szép és erős, alakos, öntöttvas konzolra helyezték, melyet a falra csavaroztak.
A technikatörténet számtalan szerszám/gép-megnevezést ismer, ami az első darab készítőjére utal. (pl. Flex, Lieben-cső,Ruhmkoff- induktor, Wehnelt-henger stb) Az Ívlámpa Múzeum szerszámokat és mérőeszközöket bemutató helyiségében négy darab különböző fatokozású MEGGERben- azaz eredeti gyártmányú nagyfeszültségű szigetelésmérőben gyönyörködhetnek a szakirányú érdeklődők, melyekből mindössze egy darab üzemképtelen.
A nagy értéket képviselő fatokozású műszerek közül még megemlítek egy THOMSON-hidat is. A mai silány,billes ipar tanulhatna e mérőműszer precizitásából, szépen kialakított nemes sárgaréz alkatrészeiből, csapolt fa dobozából.
A fa tokozású műszerek jellemzően a századforduló műremekei, ahogy az ívlámpák áramellátását biztosító dugattyús gőzgépek beállítását biztosító angol gyárt- mányú íróberendezéssel ellátott indikátor-óra is.
A gyűjteményben több Volt- és Ampermérőnk szintén fa tokozású. Általában elmondható, hogy míg a fa tokozás a hordozható műszerek jellemzője, a sárgaréz tokozás a tábla-műszerek sajátja.
Erre cáfol rá egy szép ,zsebvoltmérő", mely kis mérete miatt készült fémből! Aki már járt Gyulán a BAY ZOLTÁN emlékére rendezett állandó kiállításon, az láthatta fényképen azt a kisérleti berendezést, mellyel 1946-ban a Holdra irányzott radarsugarat a tudós. A mi múzeumunkban viszont látható e célra kifejlesztett triódája és a nagyfeszültség mérésére használt porczellán statívú elektrostatikus kilovoltmérője.
Az antennák szigetelőinek világából a már említett SAINT LOUISi darabon kívül sok porczellán dió, szigetelő csiga, fali átvezető is ad ízelítőt. Mégis az antenna villámcsapásának levezetésére való vihar-átkapcsoló érdemel e körből említést. A két világháború közötti rádióhallgatók meg kellett, hogy fogadják az adás végén elhangzó felszólítást: „Az antennát ne felejtsék leföldelni!"
A biztosítékok osztályában sokféle olvadóbetétes és mágneses darabbal bírunk, a fejlődés valamennyi lépcsőfokára tudunk mutatni példákat. Mégis igazi különlegességeink az első, még porczellánból készített mágnesbiztositékok.
Az üvegből gyártott gázbiztositékokból kevés maradt fenn, törékenységük miatt. Gyűjteményünkben mégis két példány még működőképes!
A már említett Nemzeti Szinházból származó anyagban dokumentált módon három kandelábereket találtunk. Az egyik -öntöttvas griffmadár-ívfénylámpát tartott, a másik gázlámpa volt, míg a harmadik (szénszálas)izzókhoz készült. Az ívfényhez szükséges hatalmas áramerősséget forgógépekkel állították el. Hogy ez elképzelhető lehessen, működés közben mutatunk be egy gőzgép-modellt a hozzá kapcsolt áramfejlesztővel.
