Első ívlámpa-restaurálásunkat 1990.november 28-án fejeztük be az Elektrotech- nikai Múzeumnak. Akkoriban műhelyünk azt a restaurátori iskolát követte, melynél követelmény volt a múlt tárgyi idealizálása is. A hiányzó elemeket a tárgy készítésének időpontjában alkalmazott legtökéletesebb, legdíszesebb, legnemesebb módon pótoltuk. Ez kompromisszumot jelentett ugyan a múzeumi hűség tekintetében, de a megfelelő dokumentálás ezt kompenzálta. Ez eszmeiségében azért jelentett értéket, mert a módszer rámutatott a mai általános ipari silányságra, a „piacgazdaság" hitványságára. Természetesen nagyon sok kritikát kaptunk neológ múzeológusi körökből, és nagyon sok dicséretet azoktól a látogatóktól, akik eszmeileg a mi oldalunkon álltak. Sajnos az utóbbi években ezzel a gyakorlattal kénytelenek voltunk szakítani a rendelkezésre álló lehetőségek szűk volta és a megnövekedett feladatok miatt. Jelenleg az Ívfény Múzeum tárgyainak többsége nem e szerinti szempontból restaurált - ez későbbi feladat. Most célunk, hogy működőképes gépek kerüljenek ki a műhelyből, a finomítás a jövő elfoglaltsága. A műhely irányultsága egyetemes: a múlt(2x) századvégi OETL-féle utcai lámpa öntöttvas díszeinek munkái, a fémöntés, mögötte a törött márványok ujrafaragása, a rádiózás kezdete előtti villámjelzők elektronikáinak működőképessé tétele, az építészeti restaurálás,a historikus erősáramú hálózatok hiánypótlása,a famunka, esztergálás mind belefér tevékenységébe, szerszámozottságába.