A mai, billes építészet száműzte (valamiért?) a támpillért, mely az ipari építészettel szemben az építőművészet fontos eleme volt. Az ívfény Múzeum historizáló támpillérei közt lelhető egy öntöttvas tárló, melyben a vezetékkötések tucatnyi módja bemutatott. Az utcán található boltíves telefonfülkéből még néhány évtizede a belvárosban sok működött. A mi fülkénk érdekessége, hogy CB 24-es telefon tartozik hozzá, ami a restaurálás után működőképes lesz. A múzeum homlokzata előtti porczellán-kiállitás nagyon látványos darabja ugyan nem régi-mindössze kb. fél évszázados. Mégis különleges, mert villámsujtott, és szépen látszik az ívkisülés be- és kilépési pontja, ahol megolvadt a porczellán. A repülés és az ívfény kapcsolatára utal (a rádióadókon kívül) az a vitrin, ahol egy tíz helyen kigyulladt, de mégsem lezuhant repülőgép szárnydarabját mutatjuk be az ívkisülés belépésének megolvadt fémlemezével. Az utcára ritkán helyeznek ki ezüst tárgyakat. Múzeumunk különlegessége, hogy az utcai vitrinek alatt díszes ezüst ötvösmunkák adják a feliratok keretét. Nemzeti ereklyék (ujmagyarul) installációk épültek be a Múzeumba a kormány bűnözői által 1965-ben felrobbantott Nemzeti Színház épületéből: világitótestek, ornamentikák, kovácsoltvas rácsok,kandeláberek, öntött díszitmények.